_!V

ad. 4. év

Mikor múmia rágyujtott, az első slukkról eszébe jutott az a délelőtt. Amikor felébredt. Amióta tud magáról. Ahogy a francia elmesélte neki amire nem emlékezett. Amit csak elképzelni tudott, hogy mi történt vele mielőtt kómába zuhant. Szomorú történet volt, egy lezuhanó betondarab alól lökte ki a francia feleségét, a legjobb barátját és saját testvérét, nem törődve vele hogy a beton pereme az ő fejébe csapódik e. Nem tudhatta miért tette, csak mozogtak a karjai és lábai, nem tudatosan, csak az idegek küldték a jeleket. A francia odaadta neki az utolsó szál cigarettáját, és elmesélte hogy mennyi vért és pusztulást látott három nap alatt, amíg a nő aludt. Elmesélte, hogy a felesége, Múmia nővére hogyan botlott meg egy darab betonban mikor fosztogató gyilkosok elől menekültek, és hogyan vágta át az első beérő üldöző a nő torkát hatalmas pengéjével amit kezében szorított. Most mindenre emlékezett, a saját elképzeléseiből. A koponyája behorpadt, megrepedezett, megtört, az agyának első fele szétzúzódott, és csodával határos módon összeforrt. Ezenkívül az arca elvékonyúlt, lefogyott, és a haját hátul összedrótozta, egy hosszú copfba.
Ahogy felnézett hirtelen  két nagydarab férfit látott közeledni, az irányból, amerre tartottak, az egyik sziluettjének olyan csapott vállai voltak, mint egy néger bokszolónak, a másik sziluettje hihetetlenül kigyúrtnak tűnt. Mintha a beteg környezetben az átlagon felülinél is hatalmasabbá nőtt volna torz lelkük beteg teste. Ahogy közeledtek, Múmia az orvosra pillantott aki épp felült. Látta ahogy a táskájába nyúl és elővesz egy kést és egy pisztolyt. A kést gyorsan a pisztoly csövének oldalára kötözte egy tekercs szigetelőszalaggal, amit a nő nem figyelt honnan vesz elő.  Ahogy a közeledők arca végre látszani kezdett a felhős hajnalon, Múmia már átélte az egész helyzetet, egészen negyed órával későbbig, amikorra már mind a három férfi halott volt. Úgy kezdődött, hogy a francia a fegyvert rejtve Múmia hátratett kezébe csúsztatta, majd egy vascsővel a kezében felállt, és elindult a férfiak felé. Azok nem álltak meg, csak ökölbeszorított kézzel jöttek. A bal oldali volt a csapottvállú, a jobb oldalinak meg sárgadinnye nagyságú ökle volt, amihez arányos test tartozott. A francia megszólította őket, ők válaszoltak, dumáltak, mire a francia az egyiket hasbatérdelte, erre őt a másik tarkón baszta, majd a vascsővel visszasuhintva elhátrált, és egy kis kést hajított a négykézláb térdelő hátába. De ekkorra a másik már nekirontott, a földre teperte, és ütni kezdte a fejét. Múmia ekkor húzta meg a ravaszt. A francia már nem élt. A másik két férfin ronggyal takart bokszer volt. Akit a nő lőtt le, azon tüskés. A franciának jórészt hiányzott az arca, de még hörgött. A gigája átszakadt, ott sivított a levegő. Múmia mellétérdelt, és az oldaláról leakasztott kulaccsal vizet öntött a férfi sebeire. Nem sokáig lihegett, mégis a nőnek óráknak tűnt. Nem mozdult meg többé. A nő felegyenesedett, kihúzta magát, és végignézett mindenen. A környéken, a holttesteken, és saját magán. Aztán végigkutatott mindent, eltette ami kellett, rágyujtott, és tovább indult. A franciára törmeléket szórt hogy ne tépjék szét a testét a ragadozók. A város szektája. Ha egyáltalán ez város volt valaha. Egyedül baktatott, nem volt kihez szólnia, hozzá se szólt senki. Egyedül maradt, örökre, és utoljára.